Az ősi ellenség Atletico Madrid játékosa volt, de nem tartották elég tehetségesnek, ezért elengedték a Realhoz. 1994-ben, tizenhét évesen – minden idők legfiatalabb játékosaként - mutatkozott be a királyi gárdában, éppen a közönségkedvenc Butragoeno helyett lépett pályára.

Első teljes szezonjában kilenc gólig jutott és ezt azóta sem adta alább. 95 őszen, 18 évesen BL-meccsen mesterhármast ért el a Ferencváros ellen. Klubszinten szinte mindent megnyert, nem egyszer az ő góljának köszönhetően. A 98-as Világkupa döntőjében az ő góljával verték a brazil Vascót, míg a 2000-es Bl-döntő fölényes madridi sikeréhez is góllal járult hozzá.

2005 novemberében megsérült, sokáig még a vb-részvétele is kérdéses volt, végül azonban felépült és szeretné sikerélménnyel zárni válogatott-pályafutását.

A válogatottban ugyanis eddig nem sok babér termett számára, a nagy tornákon sorra betlizett a spanyol együttes. Ebben részben neki is szerepe volt, hiszen a 2000-es Európa-bajnokságon pár perccel a vége előtt a negyeddöntőben tőle szokatlan módon fölé lőtt egy tizenegyest, így kiestek a további küzdelmekből.

A 2002-es vb-n ugyan remekeltek a hispánok, de ők sem számolhattak, hogy a marokkói Ghandur úgy döntött, ellenük Koreának kell továbbjutnia. A Real Madrid történetének harmadik leggólerősebb tagja, és nem mellékesen ő tartja a válogatottsági gólcsúcsot is.